Franciaország, Párizs

Párizsi látogatásunk egyetlen oka a Saint-Sulpice templomban akkor fellelhető energiák megtapasztalása volt, melyek csupán 10 évente bukkannak elő egy rövid időre a földből, majd ismét eltűnnek egy évtizedre. Ezen energia mindig jelen van, azonban nem a föld felett, hanem a templom alatt örvénylik, mint egy folyó, így ritkán van lehetőség merítkezni belőle. Ezen jeles alkalmat megragadva és a tényt, hogy Párizsban még nem jártunk, gondoltuk, szemrevételezzük magunknak a meglepően gondosan megtervezett szabadkőműves várost.
Párizs az a hely, ahol ha jól választod meg a szálláshelyet, akkor a mindennapos séták alkalmával és egy jól irányzott eltévedéssel, útba ejthető látnivalók egész garmada. Velünk legalábbis ez történt. Egy laza kis sétát terveztünk az első napra, amiből egy véletlenszerű nevezetesség körút lett, kicsit sem rövid távolságokkal a végén.

Videó:
Videó a Saint-Sulpice templomról, az ottani energiákról, kisebb betekintés a francia szabadkőműves páholy épületébe, stb.
Nem mi készítettük, de mi is ott voltunk, nagyon jó, érdekes kis összefoglaló (Horváth Zoltán, Száraz György).
Enigmák - Párizs titkos arca - 2017.06.13.

Szállás:
Hotel La Parizienne by Elegancia ★★★★ VI. kerületi hotelban szálltunk meg, ami igazán jó helyen van, a város szívében. Nagyon tiszta, ámbár borzalmasan picike szobákkal ellátott hotel. Már-már dühítő, hogy még a bőröndöt sem tudja az ember kinyitni, a kipakoláson pedig senki ne is gondolkozzon, mert abszolút esélytelen, mindez igen borsos áron (2 főnek napi kb. 60 000 Ft-ért, reggelivel). Ezen kívül pedig Párizs egy borzalmasan zajos város, a mentő -mindenféle túlzás nélkül- átlagosan 4-8 percenként haladt el a főúton, hangosan szirénázva. Először azt gondoltuk, hogy ez valami egyszeri eset és bizonyára valahol, valami nagy katasztrófa történhetett, de később rá kellett eszmélnünk, hogy ez bizony mindennapos, időjárástól és napszaktól függetlenül. A hotel pozitívuma (annak, aki nem preferálja az eltévedős városnézést), hogy minden szobához jár egy telefon, ami GPS-el rendelkezik, illetőleg bele van táplálva az összes látnivaló, étterem, stb... így elinduláskor csak ki kell választani a szemrevételezni kívánt nevezetességet és már mehet is az ember. Nem mellesleg pedig 23:00 után a telefon segítségével lehet visszajutni a hotelba, mivel zárják az ajtót.
Egyáltalán nem javaslom a külső kerületekben lévő szállodákat. Először is Párizs lakossága igen vegyes (hogy szépen fogalmazzak) és a városból kifelé haladva ez még inkább észrevehető. Gyakorlatban pedig olyannyira, hogy a metrón közlekedve a külső kerületek felé haladva, általában mi voltunk az egyetlen fehér emberek a járművön. Másodszor pedig nem praktikus, mivel ebben az esetben bárhova is szeretne menni az ember, szinte 100%, hogy tömegközlekednie kell. Párszor metróztunk, ami nem volt drága 1-2 Euro egy vonaljegy, 90 percig érvényes. Jegyet azonban nem mindenhol lehet venni, csak bizonyos lejáróknál. A kiírások nagyon egyértelműek, nem okoznak különösebb fejtörést. Az átszállásoknál azonban néhol döbbenetesen sokat gyalogoltunk a föld alatt, itt-ott mozgó járda is volt, nagyon szövevényes a metróhálózat.

Időjárás:
Ez nem is igazán igényelne külön részt, de azért megemlíteném, hogy semmi esetre se alapozzon senki, az időjárás előrejelzésre! Még akkor sem, ha öt különböző helyen nézi meg! Nem igazán tudom, hogy mit gondoltunk, amikor elhittük, hogy 8 napon keresztül folyamatosan 30 fok lesz. Első körben a repülő landolásakor, az ajtó nyitással mondhatni az arcunkra fagyott a mosoly és nem igazán tudtam, hogy sírjak vagy nevessek strandpapucsban, a 10 fokon, a zuhogó esőn és a tényen, hogy abszolút nem vittünk olyan ruhát, amiben 20 fok alatt jól éreznénk magunkat.

Transzfer:
Mivel a gépünk 40 percet késett, így az előre leszervezett transzferünk nem várt a megbeszélt helyszínen, ami érthetetlen, mivel kötelesek 1 órán át várakozni, a gép késése esetén. Mi további 1,5 órát vártunk, közben pedig a reptéren jeleztük a problémánkat. Végül kb. 2 óra késéssel végre megérkeztek értünk. Hazafelé (párizsi hotel ---> reptér) sem volt zökkenőmentes a dolog, ugyanis a kellemes városnézésből hosszas dugóban ácsorgás lett, ami igen ijesztő, ha az ember nem szeretne a reptéren éjszakázni, egy újabb járatra várva. A mosdó nélkülözése sem volt éppen szívmelengető számomra az előzetesen elfogyasztott 1,5 liter víz után. Így végül kisebb alkudozás árán és némi szájhúzogatás mellett -amit persze csak a visszapillantó tükörben észleltem- útba ejtettünk az autópályán egy benzinkutat.

Étel-ital:
Párizsban minden hotel picike, 90%-uk nem rendelkezik akkora méretű konyhával, hogy ebédelni, vagy vacsorázni lehessen. 
A külső kerültetek nagyobb hoteljeiben van csak lehetőség a hotel éttermében étkezni. Tehát döntenünk kellett, hogy a belső kerületekben szállunk meg, csak reggelire befizetve, vagy vállaljuk a napi tömegközlekedést és  választunk egy étteremmel rendelkező helyet. Jómagam a kényelem híve vagyok, jobban szeretem a (legalább) félpanziós megoldásokat, de mérlegelés és a kényelmi, plusz praktikai szempontokat figyelembe vége végül a "csak reggeli" mellett döntöttünk.
Ami az ételeket illeti, bagett husival, bagett salátával, bagett mindennel... bagett... bagett... bagett... Mi, akik nem eszünk lisztet és cukrot, ez maga volt a pokol. A végén arra vetemedtünk, hogy nagy szégyenkezve és sunnyogva, kisebb-nagyobb bűntudattal, betértünk egy McDonald's-ba, hogy kapjunk egy kis salátát husival, bagett nélkül. :D Itthoni viszonylatban, kint nagyon drága minden, ha az ember zöldség-gyümölcs-hús-rizs-édesburgonya-lazac stb. kombón szeretne élni, vagy bármin, ami egészséges.
Párizs a fejemben a kávézók, a cuki kis éttermek, a Szajna-parti sétákat jelentette, esetleg ha fokozni szeretném, akkor egy Szajna-parti kávézó teraszán egy zöld tea melletti hosszas eszmecserét az élet nagy dolgairól, a párommal. A valóságban pedig valami egészen más lett belőle. A sokadik kávézási kísérlet után be kellett látnunk, hogy Párizs nem az a hely, ahol mi valaha kávézni fogunk. Pontosabban, ha az ember bírja a pohár alján nevető, egy kortynyi fekete mérget, amit felhörpintve egészen biztosan látogatást tehet majd a kerület összes mosdójába, akkor ajánlom a párizsi kávézók bármelyikét. Azonban, ha valaki egy light-os jegeskávéra, vagy capuccino-ra vágyik, akkor nagyon gyorsan fojtsa el magában az érzést, mert nagy csalódás és még nagyobb pénzkidobás lesz az átszámítva közel 5 000 Ft-os kávé. A capuccino olyan erős, mint nálunk egy presszó kávé, a jeges kávét pedig hírből sem ismerik, még a reptéren sem, döbbenet! Még most sem értem... Rajtunk kívül voltak még páran, aki szintén értetlenül álltak a tény előtt, hogy egy városban, ahol jóformán mindenki kávézik és hajszál híján minden kapualjban kávézó díszeleg az út szélén, hogyan lehetséges, hogy nincsen jeges kávé??? Szegény pincérek próbálkoztak pedig, hogy megvalósítsák az elképzeléseinket, de nem igazán sikerült nekik. Egyik alkalommal, kaptunk egy nagy pohár fekete kávét, felhígítva és lehűtve, jeges kávé címszó alatt. :D Úgyhogy feladtuk minden reményünket és maradtunk a jóval egészségesebb szenvedélyünk, a zöld teázás mellett.
Kitérve az étel-kérdésre még egy kicsit, nem igazán szerethető számomra az étkezés az út mellett, egy cseppnyi asztalkán, megannyi emberrel körülvéve, akik közül csak minden tizedik nem dohányzik, és az is pont mi vagyunk. Úgyhogy a folytonos cigaretta füst és az autók kipufogó gáza nem a legmegfelelőbb kreáció egy kellemes étkezéshez. Furcsa volt még ezen kívül, hogy a legtöbb helyen az emberek az asztalnál nem egymással szemben ültek, hanem a székek az út felé voltak fordítva és az autókat, a forgalmat (vagy ki tudja, hogy mit) bámulták. Tehát összességében Párizsban minden nagyon "petit", a szobák, az utcák, az éttermek, a kávézók, a sütemények, egy szóval tényleg minden. Hogy azért valami jót is említsek, a zöldség-gyümölcs felhozatal igen széles és kiváló minőségű, amit ki is használtunk minden nap.

Vásárlás:
Állítólag Párizs a divat fővárosa, ami esetleg a kifutón fedi a valóságot, a hétköznapi életben pedig javarészt toprongyos ruhákban szaladgáló, kissé igénytelen, de semmiképpen sem divatos embereket láthattunk végig vonulni a szűk utcákon. Ezt még néhol überelték az út szélén (
szó szerint) ürülékben ücsörgő turisták.
Az időjárási malőrünkből kifolyólag indokolt volt egy kis látogatás az egyik shopping centerbe, aminek örültem is, meg nem is. A kínálat szerencsére nem ilyen gyatra, mint nálunk, jóval izgalmasabb darabokat lehet kapni, igaz dupla áron, az itthoniakhoz képest. A New Yorker hasonló, mint itthon. A C&A-ba bekukkantva és 2 perc eltöltése után gyorsan leszűrtem a lényeget, miszerint csakis gyerekruhák és 50+ korosztályos ruhák kaphatóak, az is csak M-es méret felett, tehát ez nem az a hely, ahol bármit is kapnék magamra (szerencsére). A Zara-ban igazán divatos, formabontó kabátokra, nadrágokra és mindenféle design darabokra leltem, azonban érthetetlen okból kifolyólag (vagy csak véletlen) nagyon sok színes bőrű kedvelt vásárlási helye volt. A világért sem szeretném levonni a konzekvenciát, vagy okot adni bármiféle következtetésre, de olyan szigorúan őrizték a próbafülkét az ott dolgozók, egyszerre hárman is, hogy még a páromat sem engedték be, hogy szemrevételezze a ruhát rajtam, fizetés előtt. Futószalag, táska kint marad, szám a kézbe (ahány ruhát beviszel persze), ember ki és be nem mehetett szám és ruha ellenőrzés nélkül. Keresem a szavakat, hogy hogyan viselkedtek az ott dolgozók, de erre nincsen szebb megfogalmazás, egész egyszerűen bunkók voltak és mindenkit úgy kezeltek, mint egy tolvajt. Ennek ellenére sikerült vásárolnunk némi ruhát a hidegebb időkre, ami ezek után persze nem köszöntött be másik napokon. Viszont bizonyára meghozta a jó időt, mert ezután izzasztó 35 fok lett. Szerintem elijesztettem a kabátommal a felhőket. Mindenképpen megérte! :)

Párizs:
Ha lenne Bakancs listám -de nincs, mert ha lenne, akkor olyan hosszú lenne, hogy a lista szó egészen más értelmet nyerne- akkor biztosan nem szerepelne rajta Párizs, de szinte egyik nagy város sem, amelyik koszos, büdös és zsúfolt. Tehát, így roppant előnyös pozícióból indultam, a nulla elvárás szintjéről. Viszont el kell hogy mondjam, ennek ellenére, vagy pont ezért, összességében elnyerte a tetszésemet a város. Na, azt azért nem mondanám, hogy konkrét cél nélkül ismét ellátogatunk a közeljövőben Párizsba, mert ez biztosan nem fog megtörténni, azonban vannak azért olyan okok, amik miatt biztosan látogatást teszünk majd még többször is a jövőben.
Tetszett, hogy lépten-nyomon, minden sarkon látni valami szépet, valami igazán különleges épületet, szökőkutat vagy parkot. Részleteket a különböző helyeknél írok majd le.

Közlekedés:
Bár csak a metrón utaztunk, azonban szemrevételeztük a busz útvonalakat is. Mindkettőn nagyon könnyű eligazodni és olcsó. Átlátható, minden érthetően ki van írva, tényleg nem kell sokat gondolkozni rajta, még nyelvismeret sem szükséges hozzá. Összességében turista-barát hely, ami persze nem meglepő ugyebár...